Patriclovinavilág

Egy tudományosan fantasztikus oldal.

A Patriclovinák részletes jellemzése és az ismert Patriclovina fajok leírása

 

A Patriclovinák többnyire néhány cm-es ízeltlábúak, a földtörténelem során csak a P. gigantis ért el hatalmas méreteket (találtak 3,2m hosszú példányt is), ám ez a faj 251 millió éve kihalt. Szinte az összes Patriclovina (a P. terrestrist kivéve) ugyanúgy néz ki, csak színben és méretben térnek el. Minden esetben ragadozók, de a dögöt sem vetik meg. Más Patriclovinákat sohasem támadnak meg (párzási időszakban a hímek között vannak összetűzések, de sohasem ölnek fajtársat), bármikor készek együttműködni és segíteni egymáson, még a különböző fajhoz tartozó egyedek is. Csapatosan náluknál nagyobb zsákmányt is megtámadnak. A Patriclovinák agresszíven védik territóriumukat és fajtársaikat minden betolakodótól (kiv. más Patriclovinákat). Harapásuk fájdalmas tud lenni, de nem bántanak, ha nem piszkálják őket. Viszont minden Patriclovina támadni fog, ha úgy érzi, hogy meg kell védenie magát vagy társait. Kolóniájukban nincs dolgozó, katona, királynő, stb. Hímek és nőstények vannak, és mindenki kiveszi részét a kolónia gondozásából, ellátásából, a harcokból és a védelemből. Ivari dimorfizmus csak a P. bosoagnestica fajnál figyelhető meg. A nőstények nem raknak túl sok petét egy alkalommal, ám ezt ellensúlyozza, hogy az összes nőstény képes szaporodni, ellentétben a rovarkolóniákra jellemző egy királynős rendszerrel. Fejtoruk egy nagy korong, mögötte van kicsi, fejletlen potrohuk. Fejtorukon találhatóak az ollók, a lábak és a szemek. Egy pár erősen fejlett összetett szemük van, ezzel akár az éj sötétjében is kitűnően látnak, ezért bármelyik napszakban aktívak lehetnek (aludni véletlenszerűen szoktak, de egyszerre mindig csak néhány egyed, a többiek őrszemek). (Ide kapcsolódik, hogy amennyiben látnak a teljes sötétségben is (márpedig tudjuk, hogy így van), akkor elvileg nem szabadna érzékelniük a színeket. Ugyanis a legtöbb állat jobban lát sötétben, mint az ember, de ennek az az ára, hogy sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem látnak színeket. A Patriclovinákon sok kísérletet végeztek már, de még nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy hogyan is állnak a színekkel.) Öt pár fényérzékelő pontszemük közül négy az összetett szemek mögött, egy pár pedig a fejtor és a potroh találkozásánál van. Ezekkel nem látnak a szó szoros értelmében, csak a fény változását érzékelik, hogy még könnyebben észrevegyék az ellenségeiket (elsősorban a levegőből támadókat). Ollóikat a skorpiókhoz hasonlóan használják, a nagyobbik ollópár lefogja, a kisebb pedig feldarabolja és a szájszervhez továbbítja a falatot (kevesen tudják, hogy a skorpiók is két pár ollóval rendelkeznek). Lábaik közül az első 3 pár 4 ízű járóláb, a 4. pár 3 ízű lapos, széles úszóláb, melyet le-föl mozgatva hajtják magukat, ha úsznak, de a szárazföldön ezzel a lábukkal is tudják tolni magukat. Többnyire oxigént lélegeznek (a P. aquatiliának kopoltyúja van), de a víz alatt is kibírják pár percig. Potrohuk hosszában ketté van vágva, olyan, mintha egy pár fedőszárnyuk lenne, de valódi szárny nincs ezek alatt, ezt csak fenyegetésképpen szokták felnyitni, hogy nagyobbnak látsszanak amennyiben veszélyes ellenféllel kerülnek szembe. A fedőszárnyakon nagy, élénk színű foltok, ún. álszemek találhatók, melyek elsődleges célja a ragadozók elterelése az állat fejéről, de az ellenség elriasztásánál és párzás idején a másik nem előtti pózolásnál is szerepet kap. A legtöbb fajnak 2 pár díszítő csík húzódik a hátán. Csápjaik nincsenek. A vízi Patriclovinák besorolás ellenére többségük elsősorban a szárazföldi életmódhoz alkalmazkodott, ezt a nevet csak az úszólábuk miatt kapták. Az alábbiakban röviden megismertetjük az Olvasókkal az egyes fajok közti különbségeket, hogy bárki könnyedén felismerje, ha lát egyet.

 

P. aegyptia: 2,5cm hosszú, fakósárga Patriclovina, barna díszcsíkokkal és (kívülről befelé) világosbarna-szürkészöld-sárga álszemekkel. Neve árulkodik származásáról, Egyiptomban él a folyók közelében. Rejtőszíne miatt nehéz észrevenni a homokban. Melegkedvelő, szárazságtűrő faj.

 

P. apocalyptica: 3-3,5cm hosszú, zöld fejtorral, élénkzöld potrohhal, sötétbarna-olívzöld-türkiz álszemekkel és sötétkék díszcsíkokkal. Nevét onnan kapta, hogy szinte bármit képes túlélni, hihetetlenül szívós, ellenálló fajta. Gyakran világít a sötétben, távolról néha szentjánosbogárnak nézik. A világító példányoktól jobb óvakodni, mert általában radioaktív sugárzást bocsátanak ki. A sugárfertőzést nukleáris katasztrófáknál kapják, így pl. Csernobilban, Hirosimában, Nagaszakiban és Fukusimában is élnek fertőzött példányok. Amúgy szinte a Föld minden táján fellelhető. Túlélő képességük bizonyítéka, hogy már a karbonban megjelentek, és máig fennmaradtak; bár akkoriban még más lehetett a színük, és nem is fénylettek.

 

P. aquatilia: 7cm-t is elérő testhosszával a legnagyobb ma is élő (természetes*) Patriclovina. Élénk világoskék színével már szinte világít a vízben; ugyanis ez a faj csakis vízben él. A nem összes faja közt egyedülállóan megmaradtak a legelső Patriclovinákra jellemző kopoltyúi, de szövetcsíkjainak százai primitív tüdőként is funkcionálnak. Ennek ellenére nem jön ki a szárazföldre, max. néhány percre. Álszemei szinte teljesen eltűntek, csak a világosszürke gyűrűk maradtak meg a szélén; a vízben ugyanis nincs szüksége álszemekre. Pontszemei fejlettebbek, mint a többi Patriclovina esetében. Édes és sós vízben egyaránt megél. Ázsia keleti partjai mentén él, elsősorban Oroszország, Korea, Kína, Japán és Vietnam vizeiben.

(*: lásd: Scorpiomimus)

 

P. beijingii: 4 centiméteresre is megnövő egyedei, mint a nevük is sugallja, Peking környékén élnek; valószínűleg a szennyezett környezet hatására fejlődtek ki egy másik Patriclovina fajból. Szürkésbarna fejtora jó rejtőszín; ennek ellentmond a szokottnál is feltűnőbb potroha, mely zöld színű, fekete-piros-kék-sárga álszemekkel. Föld alatti üregekben él, elszórtan Kína többi részén is fellelhető.

 

P. bosoagnestica: 1-1,5cm hosszú faj, a Magyarországon is megtalálható Patriclovinák egyike. Rendkívüli módon kötődnek fajtársaikhoz, egy életre választanak párt. A Patriclovinák közt csak náluk fordul elő bizonyos mértékű ivari dimorfizmus: a nőstények néhány milliméterrel kisebbek a hímeknél (noha a tudósok szerint ennek fordítva kellene lennie), és az álszemeik más színűek. Ennek a fajnak a hallószerve és a látása valamivel fejletlenebb a többi Patriclovináénál, ám ezt ellensúlyozza kiemelkedő intelligenciájuk és a Patriclovinák közt is egyedülállóan magasan szervezett és együttműködő szuperkolóniáik. Hihetetlenül intelligensek, leleményesek és képesek akár bosszúból is ölni. Például ha egy állat megölte vagy megsebesítette egy társukat, még ha utána elmenekült is, megkeresik és bármi áron elpusztítják azt. Félelmetesen agresszív faj, nem tűrnek semmiféle vereséget, de a "senkit nem hagyunk hátra" elve alapján képesek a legnagyobb áldozatot is vállalni, ha a társaikról van szó. Sötétlila fejtoruk és zöld potrohuk van. Díszcsíkjaik kék színűek. A nőstényeknek vörös-sárga-vörös-türkiz, a hímeknek lila-kék-lila-kék álszemük van. Városok, falvak környékén élnek és terrorizálják a rivális ízeltlábúakat.

 

P. daemonis: 2cm-es állat, a legkönnyebben felismerhető Patriclovina, ijesztő, fekete színe azonnal elárulja. Élénkvörös díszcsíkjai, vörös-fekete-sárga-vörös álszemei még riogatóbbá teszik. Kell is a félelmetes külső: szörnyen erős méreggel rendelkezik, mely 10 perc alatt(!) megöl egy felnőtt embert. A mérgét az ollóiban tárolja, amire nincs ellenszer. Az állatot nem szabad piszkálni, mert csak önvédelemből mar (vagy zsákmányszerzés céljából, de az embert nem tekinti annak). Önként soha nem támad emberre. Szerencsénkre csak Ausztráliában él, hogy ott bővítse az amúgy is hosszú listát a veszélyes állatokról. Már a permben megjelent, de akkor még más lehetett a színe és a mérge összetétele.

 

P. gigantis: Az egyetlen kihalt faj az ismert Patriclovinák közül, egyben messze a legnagyobb mind közül. Átlagos testhossza (többnyire ezt az adatot szokták megadni, bár a patriclovinák szélessége lábakkal együtt nagyobb a hosszuknál) 2,6m, de a legnagyobb lelet egy 321cm-es(!) példány volt, így a valaha élt legnagyobb ízeltlábúak egyike. Maradványai Németország, Franciaország és Anglia területéről kerültek elő. Méretben vetélytársa és egyben kortársa volt a szintén hatalmas Jaekelopterusnak, mely egy gigantikus szilur időszaki Eurypterida volt. A P. gigantis némely tudósok szerint tengerekben élt, tüdeje valószínűleg még kopoltyúként működött, bár egyes újabb hipotézisek alapján inkább szárazföldi életmódot folytathatott. A legelfogadottabb elmélet szerint azonban mindkettő igaz lehet: a szilurban egyértelműen tengeri állat volt, és a karbonban jöhetett ki a szárazföldre. Végül a perm végi nagy kihalás során tűnt le az élet színpadáról. Úgy gondolják, memóriával is rendelkezhetett; ha ez így volt, akkor ez egy hatalmas felfedezés, lévén, hogy egy ízeltlábúról van szó.

 

P. intelligensis: Az első Patriclovina faj, amelyről tudományos leírást készítettek, bár nem ezt fedezték fel elsőként. Az állatka mindössze 3mm hosszú, mégis, minden kísérlet azt mutatja (és ezt a kutatók érthető módon képtelenek elhinni), hogy az állat memóriával rendelkezik. Óriási a méretkülönbség, mégis úgy vélik, ez a faj a P. gigantis közvetlen leszármazottja. Magyarországon is él, elsősorban a nagyobb folyók (pl.: Duna, Tisza) mentén. Lila színű, türkiz díszcsíkokkal és kék-sárga-vörös-zöld álszemekkel rendelkezik.

 

P. madarasii: Az elsőként felfedezett Patriclovina faj, nevét felfedezője után kapta. Az állat 5mm-nél nem nő nagyobbra, föld alatt, barlangokban él. A Patriclovinák közül feltehetően az egyetlen, mely kizárólag Magyarországon fordul elő. Fejtora sötétszürke, potroha szürkésbarna, álszemei fekete-bordó-sötétkékeszöld színűek. A faj már a permben létezett, de ott még feltehetően élénkebb színkavalkáddal felszíni életmódot folytatott.

 

P. patriclovina: A nem típusfaja, amely elvileg a perm végén kihalt a P. gigantisszal (és az élővilág 95%-ával) együtt, ám nemrégiben paleontológusok ásatás közben találtak egy élő telepet Magyarországon. Emiatt ez az állat egy élő kövület, érthetetlen, hogy létezhet még ma is. A faj élő példányainak ez az egyetlen ismert lelőhelye, elképzelhető, hogy csak itt maradtak fenn. Mindössze néhány ezer egyedről van szó. Nem egyedül élnek, egy hatalmas P. bosoagnestica szuperkolóniával együtt van birodalmuk Pécstől néhány kilométerre. A kolónia létszámát akár 920 milliárd(!) egyedre becsülik. Mindkét fajra a magasfokú szervezettség és a társas életmód a jellemző. Mindkét faj kiveszi részét a táplálékgyűjtésből és minden egyéb közösségi tevékenységből is. A P. bosoagnesticák mintha éreznék, hogy a P. patriclovinák kevesen vannak; nagyon elszántan és önfeláldozóan védik a megmaradt példányokat. A P. patriclovina egy 1,6cm hosszú, sötétbarna fejtorú és szürkésbarna potrohú állat világosbarna díszcsíkokkal és sötétzöld-olívzöld-fakósárga-sötétbarna álszemekkel. Kambriumban élt példányai valószínűleg még más színűek voltak. A látása e fajnak is valamivel gyengébb az átlagosnál, de hallása kiváló és villámgyors reflexei vannak. Súlyosan veszélyeztetett faj, a legszigorúbban védett! E faj egyedei (a P. bosoagnesticához hasonlóan) egy életre választanak párt maguknak. Mára már bizonyított tény, hogy a P. bosoagnestica faj közvetlenül belőle fejlődött ki, ám a leletek hiánya miatt nem tudni, pontosan mikor. Valószínűsítik, hogy nem túl régen történhetett meg az új faj kiválása, talán valamikor a pleisztocénben. Emiatt sokkal közelebbi rokonai egymásnak, mint bármely más Patriclovina fajnak.

 

P. robustis: 3-4cm-t is elérő testhosszával egy tekintélyes Patriclovina, testméretéhez képest hatalmas erő kifejtésére képes. Afrikában él, rendkívül szívós, szinte elpusztíthatatlan állat, könnyedén vészel át szélsőséges környezeti hatásokat. Sötétszürke fejtora, sötétzöldeskék potroha és fekete-sötétzöldeskék-fekete álszemei vannak.

 

P. terrestris: Földben élő faj, 2cm hosszú rózsaszín állat, az egész bolygón fellelhető. Türkiz-lila-sötétzöldeskék álszemei vannak. Talajban élő állatokat eszik, az egyetlen Patriclovina, amely (néha) magányosan is elél. Rendszertanilag azért sorolták külön a többi fajtól, mert a P. terrestris 4. pár lába is járólábbá fejlődött, kizárólag szárazföldi állat. Ez a lábpár azonban csak 3 ízből áll, míg a többi négyből. Már a devonban kifejlődött, de onnan csak lenyomatai őrződtek meg.

 

Mutáns patriclovina: Nem természetes faj, laboratóriumban hozták létre ezt az akár 4 méterre(!) is megnövő szörnyeteget a P. intelligensisből. Igen intelligens, vérszomjas ragadozó, iszonyatos erővel és agresszivitással. A genetikai módosítások miatt kiveszett belőlük a fajtársak felismerését és segítését szolgáló ösztön, így néha egymást is zsákmánynak tekintik, tehát kannibalizmusra is hajlamosak. Emiatt magányosan vadásznak, de nincs is szükségük társakra. Amit le akarnak győzni, azt le is győzik. Sajnos néhány példány elszabadult a laborból, ezek még most is szabadon vannak és szaporodnak. Többnyire föld alatt közlekednek, érzékelve a legapróbb vibrációkat is. Villámgyorsan ott teremnek az áldozatuknál és lerántják őket a mélybe. Ha pedig túl nagy és erős ellenféllel találják szembe magukat, kimásznak és a felszínen csapnak össze vele. Kizárólag Angliában élnek, ott hozták létre őket. Ollóin kívül egy pár erőteljes tapogató-fogó végtaggal is rendelkezik, mellyel megragadja, háromízű erős és hegyes első pár lábával pedig ledöfi áldozatát. Másik három lábpárja szintén 3 ízből áll, a 2. pár hosszabb a 3. és 4. párnál, hogy előtestét felemelve nagyobbnak tudjon tűnni harc közben. Két pár hártyás szárnya is van, ezek azonban nem túl nagyok a testéhez képest, így egyszerre csak rövid távot képes átrepülni. Az állat teste fekete, sárga díszcsíkokkal, potroha vörös, álszemei riasztó sárga-vörös-sárga-vörös színekkel büszkélkedhetnek. Az állat nemrég tudományos nevet is kapott: Scorpiomimus brutalicus (brutális skorpió-utánzó).

 

P. communistis: P. patriclovina. Csak a színét változtatták meg genetikai módosításokkal, egyébként teljesen megegyezik az alap P. fajjal. Azért hozták létre, hogy egy ellenállóbb P. patriclovinát kapjanak, arra az esetre, ha netán az eredeti faj kihalna. Az állat egész teste rózsaszín, fejtora közepén hatalmas, ötágú vörös csillag díszeleg, innen kapta a nevét is (a képen sárga csillaggal ábrázoltam, lévén, hogy a vörös csillag önkényuralmi jelképnek számít). Díszcsíkjai fehérek, álszemei barna-sötétszürke-bordó-sötétlila színűek. Hogy miért lett kommunista? Észak-koreai tudósok keze munkáját dícséri ez az állat (bár Kubában is kísérleteztek már hasonló faj létrehozásával).

 

P. provecta: A név jelentése: fejlett Patriclovina. Ezt a fajt a jövőből hozták vissza egy téridő-szakadáson (ún. anomálián) keresztül, úgy 310 millió évvel ezutánról. Testhossza 6-8cm között váltakozik, a legintelligensebb P. faj. A jövőben rajta kívül csak a félelmetes Scorpiomimusok maradtak fent, amelyek a 310 millió év alatt 8 méteresre nőttek, elterjedtek az egész bolygón és mellesleg kiirtották az emberiséget. Egyébként királynőjük is van; ennek testhossza 21 méter! De visszatérve eredeti témánkhoz, a P. provecta egy igen szép állat, kék testtel és narancssárga potrohhal. Díszítő csíkjai sárga és vörös színűek, álszemei pedig világoszöld-rózsaszín-türkizkék-barna színekben pompáznak, a középső barna foltot pedig kék, zöld és sárga pontok teszik még díszesebbé. Ez a faj (a P. communistissel és a Scorpiomimusszal együtt) hivatalosan nem szerepel az evolúciós listán, mivel nem természetes, illetve nem mai vagy kihalt fajok.